A városok északon durvább kinézetűek, a román stílushoz hasonlítható. Erődszerű építkezés, védekezésre alkalmas építésmód, a tűzeset megelőzése fontosabb, mint a „szépség”... Egy-két szintnél nem építkeznek magasabbra, Az egyszerűbb emberek fával, a nemesek kővel építkeznek. A belső tereket szőrmével, gyertyatartókkal és fegyverekkel díszítik, vagy épp kevés szoborral, freskóval. A vallási helyek főként fából készülnek, egyszerűek, lényegre törőek.

Délen jobban törekednek az előnyös megjelenésre, fontos nekik a külcsín. A gazdagabb városokban már-már a németalföldi stílust érik el a kivitelezések. Erős, ugyanakkor többnyire kecses, magas épületek. Előszeretettel használnak színezett üveget. Az egyszerűbb embereknél a vályog, kő és főként a fa a fő nyersanyag.

Jellemző, hogy a katonasághoz, őrséghez tartozó épületeket, laktanyákat... a város szívében helyezik el, esetleg a tópart közelében, hogy támadás esetén hatékonyabban védekezhessenek.

A művészet fontosabb, mint északi szomszédjaiknál, így számos épület található, amely a zenének, festészetnek... szolgál otthonul.